Örök dilemma, vajon egy közlekedési viszályban kinek van igaza. A KRESZ szerteágazó szabályrendszeréhez a közlekedés minden szereplőjének igazodnia kell, ugyanakkor annak ismeretét sajnos egyedül a gépjárművezetőn kérik számon. Részben ebből fakadnak a vitás helyzetek és az ezekkel összefüggő balesetek, károkozások, melyek kapcsán jogászunk, Gyulainé Dr. Tóth Zsuzsa ragadott billentyűzetet.

A legvédtelenebb úthasználók fokozott védelme helyes elvi tétel, azonban nem lehet részrehajlóan alkalmazni egy-egy közlekedési konfliktus vagy baleset esetén. Egy koccanást követően általában reménytelen vállalkozásnak tűnik megtalálni a vétkest, ha nem beazonosítható járművel, például kerékpárral, robogóval vagy rollerrel okozta a kárt

Kezdésként célszerű rögzíteni, hogy csaknem valamennyien egyszerre vagyunk gyalogosok autósok és kerékpárosok, vagy olyan új, alternatív hajtású eszközök használói, amik a közelmúltban jelentek meg. Kezd általános szokássá válni, hogy autónkat P+R parkolóban hagyjuk, majd közösségi közlekedéssel folytatjuk, később pedig gyalogosan vagy akár bérelt rollerrel érjük el a célunkat. Éppen ezért sose tekintsünk „magas lóról” a többi közlekedőre!

Mielőtt a felelősségi viszonyokra térnénk, elevenítsük fel a KRESZ 3. paragrafusában rögzített általános alapelvet. Ennek értelmében, aki részt vesz a közúti közlekedésben, köteles a közúti forgalomra, valamint a közútnak és környezetének védelmére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megtartani, a közúti jelzések rendelkezéseinek, továbbá a forgalom irányítására, ellenőrzésére jogosultak utasításainak eleget tenni, azonkívül úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon. Bár sokszor „gumiparagrafusként” emlegetjük ezt az elvet, mégis jól összefoglalja a lényeget.

Mindenki vállalja a felelősséget!

Általában akkor következik be a baj, ha valamelyik közlekedő fél megsérti a fenti általános, illetve részletszabályokat és a másik közlekedő sem „védi ki” a szabályszegést. Valamennyien tudjuk, hogy a kötelezettségek, a jogosultságok és a felelősségi körök között nem könnyű egyensúlyt találni. Mondanunk sem kell, a közúti közlekedésben a legsérülékenyebb a gyalogos, utána a kerékpáros következik, az autós testi épsége viszont nagy biztonságban van a karosszéria védelmében. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a gépjármű rendszámmal rendelkezik, így beazonosítható, tetejébe – a kötelező felelősségbiztosításnak köszönhetően – az általa okozott kár a biztosítón keresztül megtérül. Ez azonban a közlekedés többi szereplőjéről nem mondható el. Külföldi országok példáját követve egyre gyakrabban merül fel az igény itthon is, hogy a kerékpárosok esetében is megoldják a hatóságok a beazonosíthatóságot, mert így károkozáskor vagy balesetnél is könnyebben felelősségre lehetne vonni a két keréken közlekedőket.

Ha a közlekedési konfliktus jogi útra terelődik, gyakran nem egyszerű a bizonyítás és sok esetben az autós viszi el a balhét. Általában igazságügyi műszaki szakértői vélemény vizsgálja, melyik fél szabályszegő magatartása miatt következett be a baleset. A bírói gyakorlat sajnos az, hogy a kivilágítatlan, ittas és szabálytalan helyen közlekedő kerékpáros elütése esetén is jó eséllyel az autóst marasztalják el, amennyiben utóbbi gyorshajtott, záróvonalat lépett át vagy egyébként szabályt szegett. Látjuk, hogy a kerékpárosok egyre több jogot szereznek maguknak, viszont helyénvaló lenne, ha a jogokkal kötelezettségek is járnának. Tegyük hozzá, ritka a sikeres ellenbizonyítás azoknál a gyalogos baleseteknél is, mikor kijelölt gyalogátkelőhelyen vagy olyan helyzetben következik be az incidens, ahol a gyalogosnak egyébként elsőbbsége van!

Balesetet szenvedett és nehézségbe ütközik a bizonyítás?

A Magyar Autóklub jogi tanácsadóira bátran támaszkodhat!

Szöveg: Gyulainé Dr. Tóth Zsuzsa, fénykép: Pixabay

2020.09.09.